Október közepén alkalmam nyílt egy nagyon érdekes külföldi pedagógiai képzésen részt venni. Három napig a finn, majd a Balti-tenger átszelése után újabb három napig az észt iskolarendszerrel ismerkedtem, miközben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy e két ország diákjai miért teljesítenek olyan kiemelkedően a nemzetközi méréseken.
A PISA olyan felméréssorozat, amely három területen (matematika, természettudományi műveltség és szövegértés) vizsgálja a 15 éves tanulók képességeit. A felmérés háromévenként zajlik a résztvevő országokban, a legutóbbi 2018-ban volt.
A finn sikereknek az oktatásra fordított nyilvánvaló anyagi támogatásokon kívül még egy nagyon fontos titka lehet: a diákok elhiszik magukról, hogy bármilyen célt elérhetnek, ha azért kitartóan és keményen dolgoznak. A tanárok nagyfokú bizalmat élveznek a szülők és az intézmény részéről, s teljesen szabadon dönthetnek arról, hogy a tananyagot milyen módszerrel tanítják. A tanári szakma ott erkölcsileg és anyagilag is nagyon megbecsült, a tanárképző egyetemeken kb. hússzoros a túljelentkezés.
Mivel minden finn iskola hasonlóan magas színvonalú oktatást biztosít, a diákok a lakóhelyükhöz legközelebbi iskolába járnak, nincs szükség válogatásra. Az épületben az osztálytermek nagyon változatosak: van több olyan terem, amely három elkülönített részből áll és kis terekkel, kuckókkal; a diákok a saját igényeiknek valamint képességeiknek megfelelően tanulhatnak. A kinti hűvös idő miatt, de egyébként is eléggé általános, hogy váltócipőben, vagy akár cipő nélkül vannak a gyerekek az iskolában. Láttam szabadtéri, tanulásra használatos füves helyet is, mely nagyon tetszett. A tanítás legtöbbször két tanár vezetésével zajlik, kb. 10 diák jut egy tanárra. Az órák állandó differenciálással és személyre szabott segítség lehetőségével zajlanak. A tanároknak és diákoknak rengeteg ingyenes oktatási anyag áll rendelkezésükre.
Az iskolákban nincs külön informatika, mert minden tantárgyba be van integrálva. Az idegen nyelv oktatása döbbentett meg leginkább: egy hetedikes korú diák három idegen nyelvet tanul; angolul elsőtől, svédül harmadiktól, és még egyet, amit választ hetediktől. A kézírást bár kiskorukban tanulják a gyerekek, az inkább hasonlít a gépelt írásra.
A finnek nagyon félnek a járványtól, ezért idegeneket nem engednek be az iskolákba és ott csak üres iskolákat láthattam. Az észtországi napok alatt viszont módom nyílt egy élettel teli iskolát is meglátogatni. Nagyon tetszett, hogy a diákok színvonalas alkotásai díszítenek minden közösségi teret. Egy gimnazista diák vezetett körbe minket, kiváló akcentusmentes angol nyelven, nagyon kedvesen megmutatott mindent, amire egy óra elegendő volt. Az észt rendszer - bár finn mintára épül - pár tényezőben különbözik, pl. hogy a diákok hatodikos korukig egyenruhát hordanak, de utána is van ’dress code’: nem lehet farmert, kapucnis, vagy nagy feliratos felsőt viselni. Programozással és robotikával már kisiskolás kortól foglalkoznak a gyerekek, és az idegen nyelvek tudása itt is elképesztő. Itt a dolgozatok és a mérések is sokkal gyakoribbak; a tankötelezettség 19 éves korig tart, és az iskolák igazgatói döntenek minden pedagógiai, gazdasági és adminisztrációs ügyben.
A fiin és észt iskolák szerint a legfőbb értékek, melyeket a diákokban fejleszteni kell: a kreativitás, felelősségvállalás, kritikus gondolkodás, tolerancia, hazafiasság, nyitottság, együttműködés és szorgalom.
Számomra egy finn iskolaigazgató mondata foglalta össze leginkább a látottakat:
„Az élet megváltozott, a mai gyerekek már mások, ezért az oktatásnak is változnia kellett. ”
Galikné Bertus Annamária
pedagógus
