Gárdonyi Géza a Velencei-tó partján fekvő településen, Agárdon született. Az ő szülőházát kerestük fel utunk első állomásaként. Az emlékház köré épült egy rönkvár, az egri vár kicsinyített mása. A várban két csapatra osztottak bennünket és a magyar és a török csapatokat imitálva játékos feladatok formájában kellett a várat megvédenünk. Sokáig úgy tűnt, hogy a török seregnek sikerül bevennie a várat, de végül a magyar sereg győzedelmeskedett és az osztály letette az esküt a vár védelmére. A vár hős védői a játszótéren pihenhették ki az ostrom fáradalmait, mielőtt tovább indultunk Velencére.
A Velencei-tó népszerű strandján már várt bennünket a sárkányhajó, amelybe rövid biztonsági oktatás után be is szállhattunk. Miután kikeveredtünk a nádasból, tettünk egy kört a tavon. Az evezés keményebb munka volt, mint gondoltuk, de szerencsére szárazon megúsztuk, és az izomláz is csak másnap jelentkezett.
A hajózás izgalmai után átutaztunk Pákozdra, hogy felkeressük a méltán híres ingóköveket. Minden diák kapott a kezébe egy térképet, melynek segítségével menet közben nyomon követhették, hogy merre járunk. A túránk a pákozdi templom elől indult, és egy darabig a falu utcáin haladt végig. Amint beértünk az erdőbe, kerestünk egy tisztást, és elfogyasztottuk az ebédünket. Az ingóköveket egymás után kerestük fel, egyre nagyobb és nagyobb képződményeket láthattunk. Túránk csúcsa a Pandúr-kő volt, amelyre csak a legmerészebbek mertek felmászni, a többiek a biztonságos távolból szemlélték kalandvágyó társaikat. Innen együtt mentünk vissza egy gyönyörű erdőn keresztül a faluba, ahol visszaszálltunk az autóbuszba, és hazaindultunk. Nagyon jó élmény volt az osztálykirándulás, már nagyon várjuk a következőt.
Hálás köszönet Petőcz Tamás tanár úrnak, amiért elkísért bennünket.
Horváth Orsolya osztályfőnök
