2015. 11. 25.

 

„Elég neked az én kegyelmem.Mert az erő a gyöngeségben
  nyilvánul meg a maga teljességében."
(2.Kor 12,9)

 

A Piarista Rend tagjai és a családtagok nevében fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy szeretett testvérünk,

Fórián Szabó Zoltán

piarista tanár és plébános

2015. november 23-án életének 75., szerzetességének 57., papságának 48. évében

a szentségekkel megerősítve kecskeméti rendházunkban elhunyt.

 Mindazok, akik ismerték és szerették, 2015. december 5-én, szombaton 9:30 órától róhatják le kegyeletüket a kecskeméti Piarista templomban kedves halottunk ravatalánál.

Az ugyanitt 10:30-kor kezdődő koncelebrált szentmise után a kecskeméti Köztemető piarista sírboltjában helyezzük örök nyugalomra. A kegyelet virágait a sírnál helyezzük el. (A temetőbe a mise után külön busz indul az iskola elől a Piaristák teréről.)

 *   *   *

Zoltán testvérünk 1941. február 22-én egy hatgyermekes család elsőjeként született. A piaristáknál tanult és érettségizett Kecskeméten, majd 1959. augusztus 27-én belépett a Piarista Rendbe. A Kalazantínum hittudományi főiskolával párhuzamosan elvégezte az ELTE-n a fizika-kémia tanári szakot. Pappá szentelték 1967. február 24-én. Az 1968-69. tanévben Kecskeméten tanított, utána Budapestre helyezték. Itt tanított harminc éven keresztül, közben nyolc évig házfőnök is volt. Mikor a rendszerváltás után a rend visszakapta intézményei nagy részét, a rend vezetősége megbízta, hogy a visszakapott épületeink felújításával kapcsolatos teendőket irányítsa. 1997-től, a tanítást abbahagyva, többek között ő szervezte és irányította a szegedi piarista iskola építését, a Duna-parti épületünk déli részének a felújítását, a gödi szakmunkásképző iskolánk épületeinek rendezését.

Nyugdíjba vonulása után 2003-ban került vissza Kecskemétre, ahol a Szentháromság Plébánia vezetését bízták rá. A plébánia hívei hamar megszerették; nemcsak az idősek, hanem a fiatalok pasztorációját is lelkén viselte. Hasznos és gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a város minden plébániájával, templomával. A kilenc éve kezdődött betegsége fokozatosan hatalmasodott el rajta, és ennek megpróbáltatásait mindvégig türelemmel fogadta el.

Szomorúan búcsúzunk tőle: rendtársai, paptársai, rokonai, tanítványai, ápolói és a Szentháromság Plébánia hívei.

R. I. P. 

 

Submitted by nagy.attila on