Mielőtt kiutaztam volna Ausztriába, nagyon izgultam, mivel előtte csak egy évig tanultam a német nyelvet heti 3 órában. Ezért az utazásomat megelőző nyári szünetben hetente kétszer különórára jártam. Az ottani környezet miatt kevésbé aggódtam, mert a bátyám előttem eltöltött egy évet ebben a gimnáziumban, és nagyon pozitívan, szinte negatívumok nélkül értékelte az ott töltött tanévet. Úgyhogy a kiköltözésnek vegyes, de legfőbbképp pozitív érzésekkel indultam neki.
Megérkezésemkor szembesültem először igazán azzal, hogy milyen kedvesek az osztrák emberek. Mind a diákok, mind a nevelők nagyon elfogadóak és türelmesek voltak velem.
Az első pár hónapban a kommunikáció nagyon nehéz volt. Szinte lehetetlennek tűnt megérteni, amit mondanak, nemcsak a nyelvi tudatlanságom, hanem az erős dialektus miatt is, amit körülbelül minden második ott élő használ. Igyekeztem mindig németül beszélni. Az angolt csak akkor használtam, amikor egy szót nem értettem és a jelentésére voltam kíváncsi, illetve ha valami nagyon fontosat csak angolul tudtam elmondani.
Hetente kétszer volt a vendégdiákoknak „konverzációs” órája, ahol egy némettanár segített nekünk a nyelvben, és elmesélhettük (természetesen németül), hogy mi történt velünk az előző óra óta. Ezen kívül aktuális és éppen eszünkbe jutó témákról is beszélgettünk. Nagyon élveztem ezeket az órákat, mivel sokat tanulhattunk, nemcsak németül, hanem egymás kultúrájáról is.
Az iskola egyszerűen hihetetlen. Mivel fizetős iskoláról beszélünk, a jó felszereltsége nem is volt annyira különös. Maga az oktatás volt az, ami nagyon meglepett. A közvetlen kapcsolat a diák és a tanár között, a diákok szókimondása, vélemény nyilvánítása a pedagógusok felé, a 2 órás témazárók, amelyeknek az időpontjáról már az év elején tudnak a tanulók… mind-mind újszerűek voltak nekem. A szünetek ott 5 percesek, kivéve a harmadik óra utánit, mivel az 20 perces. Egyszerűen annyira máshogy tanulják ugyanazt a tananyagot, mint mi, hogy nehéz rá jelzőket találni.
A kollégiummal sem volt sok gond. Ketten voltunk egy szobában, bőven elfértünk. A nevelők, mint már megemlítettem, nagyon kedvesek és gyermekbarátok. A sok szabadidőnek köszönhetően néha unatkoztam, de szinte minden hétköznap este volt közös foci, amin a kollégium nagy része, akár a nevelők is részt vettek. Hétvégenként csak mi, vendégdiákok maradtunk a kollégiumban nevelő vagy felügyelő nélkül. Étkezést ugyanúgy háromszor kaptunk, mint hétköznap, sőt választhattunk, melyik étkezést kérjük, melyiket nem. Hétvégén addig lehettünk a kollégiumon kívül ameddig csak akartunk, mivel minden diák szobakulcsa egyben a kollégium kulcsa is volt.
Nagyon sok iskola és kollégium által szervezett programon vettem részt. Volt egy nap, amikor tanítás helyett minden osztálynak el kellett mennie túrázni egy olyan helyre, amit az osztályfőnök és a diákok választottak. Osztálykirándulásra Rómába mentünk egy hétre. A kollégium körülbelül 5-ször szervezett tavaly úgynevezett kollégiumi hétvégét, amikor az egész társaság az igazgató és a nevelők kíséretében elutazott egy helyre, ahol beszélgettünk, söröztünk és jól éreztük magunkat.(Ausztriában a 16 éven felülieknek szabad alkoholt fogyasztania - égetett szeszt viszont tilos!) Egyszer például egy sípálya mellett szálltunk meg, ahol egy egész napot síelhettünk. Vasárnap esténként a nevelő és a kollégisták összeültek a nevelőszobában, és egy sör vagy egy üdítő mellett beszélgettek, vitatkoztak mindenféle témáról.
Mindeközben tanultam az itthoni tananyagot is, mivel negyedévenként jártam vissza a Piárba a tantárgyakból a számonkéréseket megírni, vagy a beadni a feladatokat, amiket ki kellett dolgoznom abban a negyedévben. Nyár végén matematikából, magyarból és történelemből kellett osztályozóvizsgákat tennem. Ugyanekkor volt a B2-es német nyelvvizsgám is. Bár voltak kétségeim afelől, hogy sikerül-e, szeptember végén megkaptam az e-mailt a sikeres vizsga eredményéről.
Mindent összevetve ez egy nagyon hasznos és élvezetes tanév volt a számomra, nagyon sok jó embert ismertem meg, nagyon sok barátot szereztem és a nyelv mellett önállóságot is tanultam.
Nagyon szépen köszönöm a Privatgymnasium der Herz-Jesu-Missionare-nak és a Kecskeméti Piarista Gimnáziumnak ezt a felejthetetlen tanévet Salzburgban.
Varga Zsombor 2019b
