A korábbi évekhez hasonlóan, iskolánk mikrobuszával az idei nyáron is vállalkoztunk egy nagyobb körutazásra. 7 diák és 2 tanár indult neki egy majdnem két hetes olaszországi körutazásnak.
Fontosabb látnivalóink:
- Padova (Páduai Szent Antal sírja)
- Ravenna (koraközépkori keresztény mozaikok)
- San Giovanni Rotondó (Szent Pio atya kegyhelye)
- Campi Salentina (Pirotti Szent Pompiliusz búcsú)
- Lecce (a barokk csoda)
Áthajózván a Messinai-szoroson, Szicíliában is gazdag látnivaló várt bennünket.
- Taormina (ahol az ég és a föld összeér)
- Catania (a piacok városa az Etna lábánál)
- Siracusa (a könnyező Madonna kegyhelye és az ókori amfiteátrumok városa)
- Agrigento (a görög templomok városa)
- Monreale (csodálatos bencés apátsági templom pazar mozaikokkal)
- Palermo, Szicília fővárosa
Utunk megkoronázása Nápoly városa volt, ahol az ottani piarista iskolában kaptunk szállást.
- Nápoly (Szent Januarius városa feledhetetlen múzeumlátogatással és pizzázással)
- Paestum (az ókori görögök gyönyörű templomai)
- az Amalfi-tengerpart városkái
- Pompei romvárosa
* * *
A túra két szervezőtanára Ábel István és Nagy Attila SchP voltak.
* * *
Az alábbiakban Soós Zoltán (2011.b) és Oláh Bence (2011.a) krónikája olvasható a körutazásról.
Idén nyáron iskolánk mikrobusza kilenc lelkes világjáróval a fedélzetén (Nagy Attila Sch.P., Ábel István tanár úr, Székely Norbert, Gábor Tamás alias GT, Kiss Kristóf, Balogh Bálint Botond, Forgó Dávid, Oláh Bence és Soós Zoltán) Dél-Itália és Szicília felé vette az irányt. Álljon itt egy rövid beszámoló arról, mi mindent láttunk a július 12-e (kedd) és 23-a (szombat) közötti forró nyári napokban.
Kedden reggel bepakoltunk a mikrobuszba, ami elsőre lehetetlennek tűnt, de Ábel tanár úr precizitásának köszönhetően sikerült. Padováig meg sem álltunk, ahol miután meghallgattuk a egy erdélyi magyar leánykórus térzenéjét, tiszteletünket tettük Páduai Szent Antal sírjánál. Az első éjszakát egy négy csillagos luxuskempingben (Tahiti) töltöttük.
Másnap reggel csobbantunk egyet az úszómedencében, elfogyasztottuk a sült bacont, „kitunkoltuk" a zsírját, majd elindultunk Ravenna felé, ahol a művészettörténet könyvben találtuk magunkat, hiszen számos híres mozaikot láttunk eredeti helyükön. Megtekintettük a székesegyházat, a San Vitalét, Galla Placidia mauzóleumát, a Battistero Neonianót, Museo Arcivescovile-t és a Basilica di San Apollinare Nuovo-t. Riminiben találtunk egy jó kempinget, ahol Norbi, GT és Dávid serényen elkezdett főzni, a többiek pedig meglátogatták a festői San Marino-t, a „szabadság földjét". Visszatérve jót ettünk az elkészült spagettiből.
A harmadik napon reggel fürödtünk egyet az 50 méterre lévő strandon. Egy olasz néni szakszerű segítséget próbált nyújtani egy rák befogásához, annak ellenére, hogy előtte véletlenül lefröcsköltük. San Giovanni Rotondoban meglátogattuk Szent Pio atya templomát, láttuk a szobáját és egy kiállítást, amelyben végre egy olyan szentet ismertünk meg, aki megfogható, még fényképek is vannak róla. Ezt követően rövid szerviz következett a buszt illetően (ettől fogva minden reggel). Ránk esteledett egy kietlen tengerparton, ahol bekéredzkedtünk egy strandra aludni.
A napágyakról hajnali 4-kor keltünk fel és tovább robogtunk Campi Salentinába, Pirotti Szent Pompiliusz városkájába. Itt éppen nagy ünnep (búcsú) készülődött a szent tiszteletére. Egy helyi boltban bagettet és vajat kértünk, a kedves eladó pedig rögtön felajánlotta, hogy elkészíti nekünk a szendvicseket. A vajas kenyeret kávéval illetve jéghideg limonádéban öblítettük le. Ezután részt vettünk az ünnepi szentmisén, amit Domenico Umberto D'Ambrosio érsek celebrált. Az ottani piaristák kedvesen fogadták a messziről érkezett zarándokokat és Nagy Attila tanár úr együtt misézett velük. Ezen a napon nagyon nehezen találtunk kempinget, de Otranto városa kárpótolt bennünket csodálatos tengerpartjával és nyüzsgő középkori belvárosával. Kora estig fürödtünk, majd az esti forgatagban vettük szemügyre a városkát.
Szombaton Lecce barokk városát tekintettük meg. Metapontónál strandoltunk, a forró napsütés melegítette fel az ebédre szánt konzerveket. Az autó árnyéka tövében megebédeltünk. Tropea mellett kempingeztünk. Éjszaka legalább 20 perces tűzijátékot hallgattunk végig a sátorban remegve...
A hatodik napon gyönyörű tájakon haladtunk. Megálltunk misebort venni egy helybélitől a tengerparton. A borkóstolás mellett körbenéztünk az udvarban. A kiwilugas alatt kismacskák játszadoztak, a banánfa tövében tyúkok és kiscsirkék kaparásztak. Átkeltünk komppal Messinába, Szicília földjére léptünk. Taorminában sétáltunk a „pénzesek" üdülőhelyén, ez meg is látszott a szuvenír boltok árain. Viszont bájos kis utcákat és szép tájat fényképezhettünk. Catania felé vettük az irányt. Útközben egy macska azt gondolta, hogy a Citroën Jumper elég magas építésű ahhoz, hogy átférjen a száguldó jármű alatt... A ritkán elhelyezett tábláknak köszönhetően találtunk rá az Europeo kempingre. Sajtos tésztát főztünk, dinnyét úsztattunk a tengerben, miközben kagylókat szedegettünk és homokvárat is építettünk, sőt még egy partra vetett medúzát is találtunk. A vízben lubickolva láttuk az Etna felhőbe burkolózott csúcsát. A parton Nagy Attila igazgató úr misét tartott nekünk. A prédikációban szereplő ezüsthidat (a Hold fénye a vízen) hosszasan csodálhattuk, hiszen a parton aludtunk és a hullámok morajlását hallgatva szenderültünk álomba.
A hetedik nap reggelén gyönyörű tengeri napfelkeltét nézhettünk végig az „ágyból". Az ottani part szépségét mutatja, hogy egy romantikus jelenetet forgattak éppen a napfelkeltében. Cataniába mentünk, megnéztük a dómot, sétáltunk a piacon, ahol hangosan kiabálva kínálták portékáikat az árusok. Nem igazán sikerült kulturáltan megenni az extra adag olasz fagyit, mert gyorsan csorgott lefelé az aránytalanul kicsi tölcsér oldalán. Ezután Siracusa sikátoraiban sétáltunk, kávéztunk. Így elviselhető volt a rekkenő hőség. Elmentünk egy régészeti parkba, ahol találtunk egy római és egy görög színházat, valamint bemásztunk Dionüszosz fülébe és sátáni hangokat generáltunk. Ellátogattunk a siracusai könnyező Madonna modern templomába is. A betonmonstrum két szép templomot tartalmazott. Az altemplom sajátos miliője többünket megfogott. A felsőben a főoltárkép egy Mária dombormű volt, amely már többször is könnyezett. Egy Avola közeli, épülőfélben lévő kempingben szakácsunk, Dávid menüje „tarhonya gazdagon" volt.
A nyolcadik napon Noto spanyol barokk templomait néztük meg, nagyon finom olasz espesso-t ittunk, majd útközben megálltunk egy Lidl-nél, használtuk a mozgássérült WC-t, feltöltekeztünk jégkrémmel és nassolnivalóval. Hirtelen Görögországban éreztünk magunkat, mikor Agrigentoba érkeztünk. Egy fa kicsiny árnyékából szemléltük a hatalmas templommaradványt. Sokat pózoltunk a monumentális oszlopok és szobrok között. Találtunk egy kempinget a közelben. Sóletet melegítettünk és jól bevacsoráztunk. Kiderült, hogy a tusoló érmével működik, de egy kanál nyele sok mindent megold... Este meglehetősen szeles volt az idő, ennek eredményeként az egyik sátrunk önálló életre kelt és majdnem a kemping végéig „repült" mire sikerült elkapni. Éjszaka pedig egy vihar ijesztgetett minket, de megúsztuk szárazon.
Szerda reggel tankolni próbáltunk. Végül egy órát vártunk, hogy megérkezzen a kutas és jobb belátásra bírja az automatát, ami nem akarta visszaadni a pénzünket. Így viszont megreggeliztünk a kútnál az előző napi babból és a kempingszomszédoktól ajándékba kapott paradicsomból (viszonzásunk egy üveg magyar házi meggylekvár volt). Ezután Monreale kolostorát látogattuk meg. A templom híres Pantokrátor mozaikját sok könyvben láttuk már, de élőben sokkal szebb látványt nyújt. A kerengő érdekessége volt, hogy nem találtunk egyforma oszlopfőket. Néhányan közülünk felmentek a toronyba is néhány szép kép kedvéért. Palermoban, Szicília fővárosában olasz pennét és pizzát ettünk a fárasztó városnézés után. Visszatértünk a szárazföldre és meg sem álltunk Nápolyig. Éjjel értünk oda és elfoglaltuk luxusszállásunkat az ottani Piárban, ahol három éjszakát töltöttünk.
A tizedik napon Nápolyt jártuk végig. A dómban Szent Januáriusz ereklyéjét láttuk, újfent kávéztunk, ezúttal cappuccino-t ittunk, majd egy rendkívül érdekfeszítő idegenvezetés keretében a Museo Archeologico Nazionale-ban bolyongtunk. Itt először pompei mozaikokat láttunk. Jártunk az erotikus teremben is, ahol megtudtuk, hogy a turisták számára jellegzetes nápolyi ajándékként árult paprika, nem is paprika... A kitartóbbak felsétáltak a szűk utcákon, szeméthalmok között a San Elmo erődbe, hogy élvezhessék a világ legszebb kilátását a Nápolyi-öbölre és a Vezúvra.
Az utolsó előtti napon Paestumba utaztunk, ahol ókori maradványokat, körtefát és kis kígyókat láttunk, illetve bevásároltunk a helyi specialitásból, a Limoncelloból. Ezután a világ dobogós tengerpartjai közé tartozó Amalfi-parton kocsikáztunk végig; többször is muszáj volt megállnunk fényképezni. Ezután egy halott városba érkeztünk. Kr. u. 79-ben lett a Vezúv hamujának martaléka több tíz ezer ember és egy gazdag itáliai kereskedő város, Pompei. Megrendítő volt látni, ahogy megállt itt az idő. Óriási területet tártak fel. Fórum, színház, amfiteátrum, kocsma, bordélyház, viasztestek, amelyek megörökítették az ókori pompeiek utolsó mozdulatait.
Itt találkoztunk első ízben dél-olaszországi utazásunk során magyarokkal. Kirándulásunkat igazi nápolyi pizzával - a pizza őshazájában - és egy esti tengerparti sétával koronáztuk meg.
Az utolsó nap utazással telt. Kb. 1500 km volt a hazaút, reggel 7-től, éjjel 2-ig, de sofőrjeink (Nagy Attila és Ábel István tanár urak) biztos kézzel hazavezették az iskola kisbuszát a felejthetetlen körút végén.
