Az erdélyi kirándulásunk egy csütörtöki napon kezdődött (05.16.), amikor 6 órakor a buszunk elindult a Piaristák teréről. A hosszú út után megérkeztünk az első úti célunkhoz a Tordai-hasadékhoz. Itt felelevenítettük a Szent László-legendát illetve pár hasznos információval gazdagodtunk, majd utána egy rövid, egyszerű, de csodaszép túrát tettünk a hasadékban. A túra végén buszba ültünk és egy szűk másfél órás út után megérkeztünk első éjszakánk szállására Kolozsvárra, ahol egy gyors közös vacsora után indultunk a szállásunkra a volt piarista templom mellett álló Báthory István Líceumba. A holmik bepakolása és némi eligazítás után magunk fedeztük fel a várost, ahol megnézhettük többek között a Szent Mihály-templomot, Mátyás-szobrát a főtéren és még rengetek látványosságot.
A második nap (05.17) korán kezdődött, hiszen a Líceum tornatermét korán el kellett hagyni a tanítás miatt. Úti célunk a Madarasi Hargita volt. A Hargita lábánál 10 km-t felfelé busszal, a többit a saját lábunkon tettük meg. Miután a hegycsúcsról lejöttünk, egy kis séta után megnézhettük a Szökő-vízesést is. Ez a kirándulás a Hargitán az odautazással kitöltötte a napunkat délutánig. A kirándulásunk befejeztével buszra szállva elindultunk új szállásunkra, Csíkszeredára. Itt a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumának kollégiumában tölthettünk el három éjszakát. Vacsora és egy kis eligazítás után önállóan fedezhettük fel a várost.
A harmadik nap (05.18) nem kezdődött túl korán. 9 órakor gyalogosan indultunk el Csíksomlyóra. Itt találkoztunk azzal a megszámlálhatatlan zarándok tömeggel, akik velünk együtt érkeztek a búcsúra. Nekünk külön fontos részét képezte a kirándulásunknak ez az esemény, hiszen ez volt az idei lelkigyakorlatunk. Az emberek először a csíksomlyói kegytemplomhoz értek, ahol kígyózó sorok álltak, hogy köszöntsék a csíksomlyói Szűz Máriát. Egy órányi nézelődés után közösen indultunk el a nyeregbe, a szentmise helyszínére. Néhányan a lankásabb, könnyebben járható utat, az osztály többsége a meredek keresztutat választotta. A nyeregbe érve egy rövidke várakozás után elkezdődött a szentmise, amelyet Felföldi László pécsi megyés püspök celebrált. Külön érdekesség, hogy középiskolai tanulmányait iskolánkban végezte. Az idei búcsú jelmondata volt az „Újuljatok meg!”, amit a Püspök Úr is hangsúlyozott a prédikációjában. A szentmise végén az egyik legjobb élményt élhettük át, ahogy több mint 300.000 ember énekelte a Magyar Himnuszt és a Székely Himnuszokat. Elképesztő volt látni, hogy minden egyes emberben mekkora magyar nemzeti öntudat van. A búcsúmise után visszatértünk a szállásra, ahol egy kis pihenő után 6 órakor megvacsoráztunk.
A következő napunk (05.19) is korán indult. 8 órakor pünkösd vasárnapi szentmisén vettünk részt a Millenniumi templomban. Mise után Balánbányára utaztunk, hogy megmásszuk az 1600 méter magas Egyes-kővet. Közel 2 és fél órába telt felérni a csúcsra. Aki végig csinálta, egy hatalmas élményt kapott! A séta alatt nagyon szép tájakat, növényeket, állatokat láttunk. Mivel a program kitöltötte az egész napunkat egyből vacsoráztunk Csíkszeredán és pihentünk a következő napra.
Az utolsó teljes napunk (05.20) a kiránduláson korán indult hisz 7.00-ra ki kellett pakolnunk az összes cuccunkat a buszba, hogy visszainduljunk Kolozsvárra. Ez volt az a nap, amikor visszafelé haladva megnéztünk néhány falut és várost. Voltunk Székelyudvarhelyen, Farkaslakán, ahol tiszteletünket tettük Tamási Áron író síremléke előtt, Korondon, ahol tudtunk némi emléket vásárolni a családjainknak, valamint Marosvásárhelyen is, ahol egy 1 órás városnézés után indultunk az aznapi végső úti célukhoz Kolozsvárra. Ismét visszatértünk arra a szállásra, ahol kezdtünk a kirándulást. Ez némileg keretbe is foglalta az utazásunkat. Az est „fő produktuma” az volt, amikor osztályfőnökünket, Vazul Attila tanár urat felköszöntöttük születésnapja alkalmából egy kis énekléssel és egy kis aprósággal.
Reggel (05.21.) 7 órakor elindultunk Nagyvárad felé, ahol megtekintettük a Püspöki Palotát illetve ezután magát a székesegyházat is, ahol elénekeltük közösen a Piarista Himnuszt is. 30 perces szabad városnézés után elindultunk haza és hála Istennek késő délutánra épségben haza is értünk.
Itt szeretném megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak az egész osztály nevében osztályfőnökünknek Vazul Attila tanár úrnak, hogy idejét és energiáját nem sajnálva megszervezte nekünk ezt az életre szóló hatnapos kirándulást, illetve szeretném megköszönni Sipőcz Brigitta tanárnőnek, hogy helyettes osztályfőnökként eljött velünk, erre a felejthetetlen erdélyi utazásra.
Katona Olivér 10.a
