Júliusban kéthetes angol nyelvi kurzuson vetem részt a Galway Cultural Institute-ban Galwayben, Írországban.

Az előzetes online felmérő alapján C1 szintre soroltak be, és az első napi szóbeli beszélgetés is ezt erősítette meg. Ez azért felette van a tudásomnak, de inspiráló is egyben. Nehézsége, hogy a C1 szinten adottnak veszik a nyelvtani struktúrák alapos ismeretét és bizonyos szókincset, ami nálam hiányosabb. De két hét úgyse lenne alkalmas arra, hogy ezeket a struktúrákat mind megtanuljam, azaz arra lesz szükség, hogy ezeket majd önállóan, leginkább otthon pótoljam. Az így adott nyelvi köznyezet viszont segít abban, hogy hallás után, a kommunikációs helyzetekben sokminden rám ragadjon. A C1-es szint részben olyan, amit a mindennapi életben kevésbé használnak az angol anyanyelvűek is. Viszont ettől a szinttől sokkal izgalmasabb lesz a nyelvtanulás, mert a tanult kifejezések nyelvi árnyalatokat tudnak kifejezni például.

A nyelviskolán keresztül kaptunk szállást, aminek egyik előnye, hogy az ír árakhoz képest méltányos, másik, hogy különböző nemzetiségú diákokkal vagyunk egy házban. Német, svájci, cseh, spanyol diákokkal például. Ez sok angol nyelvű kommunikációt eredményez, ami szintén sokat segít a fejlődésben.

Az iskola ajánl tanítás utáni programokat is, amik ugyanúgy segítenek a nyelvi fejlődésben, és az ír kultúra megismerésében is. Volt városnéző vezetett séta, pub-night (lehetne kocsmázásnak is nevezni, de az ír sör mellett élő ír zene, és szintén nemzetközi nyelviskolai angoltársaság járt hozzá, azaz nem az ír sör élvezete volt az egyetlen...).

A kirándulásokat illetően nem a nyelviksola által is közvetített csoportos utakat választottuk, mert azok nagyon kötöttek, és alkalmazkodni kell a buszhoz, azaz például sok helyen megáll, de tényleges szétnézés helyett inkább csak fotózásra alkalmasak ezek a szétnézések). Az iskola is készségesen segít viszont abban, hogy diákok összefogva magunk szervezzünk utakat, és valóban hagyhassunk időt a látnivalók megtekintésére. Van is mit látni, akár a Moher-sziklákat, akár a Connemara Nemzeti Parkot. De Galway maga is sok látnivalót és programot ad, nyáron folyamatosak a fesztiválok. Ottlétünk alatt ért véget a filmfesztivál és kezdődött a művészeti fesztivál például.

Nem csak a lakótársakkal és a csoporttársakkal találkoztunk, beszélgettünk, hanem más diákokkal is. Például egy mexikói diákkal, akiről gyorsan kiderült, hogy piarista iskolába járt ő is...

Az út célja számomra elsősorban az angol tudásom minőségének javítása volt, és úgy élem meg, hogy főképp azokban a témákban, amelyek hozzám közelebb állnak, sokkal bátrabban és folyékonyabban tudok most kommunikálni. Élvezem az itt tanult nyelvi fordulatokat, kifejezéseket, és próbálom a nyelvi struktúrákat is jobban érteni, elsajátítani.

Az ír kiejtés is érdekes, de mivel egyébként is nagyon nemzetközi környezetben használom az angolt, ezen nem akadok fenn, fel se tűnik (nem is nagyon tudom, milyen a brit, az amerikai és mondjuk az ausztrál kiejtés...).

Ketten vettünk részt két kurzuson az iskolából egy időben Galwayben, zöld utazással mentünk, ami néha vonatkésésektől izgalmas volt, de egyébként nagyon szép.

Mikulás Domonkos