Az NTP kirándulást júniusban Szegedre és környékére szerveztük. A terepgyakorlatot Dr. Szilassi Péter a SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének docense vezette.
Először a földrajzhoz és Szegedhez kötődő tudósokról, Prinz Gyuláról és Jakucs Lászlóról hallhattunk: a tanszék folyosóján készült tablókat, képeket néztük végig vezetőnk segítségével, a kutatásaikról, úttörő szerepükről hallottunk érdekes tényeket. A műholdfelvételek jelentőségéről, elemzéséről is hallhattunk.
A terepen elsőként a Nagyszéksósi Bivalyrezervátumhoz látogattunk el. A területet a hetvenes években halastóként hasznosították, kiszáradása a nyolcvanas évek végén indult el. 1991-92-ben a bivalyrezervátum létrehozásakor már alig volt nyílt vízterület, nagy részét ekkorra már összefüggő nádas borította. A bivalyok telepítését követően a náddal borított területek jelentősen lecsökkentek, nőtt a vízfelület, ez pedig elősegítette a madárvilág visszatérését, új fajok megjelenését, a növényzet újra szaporodását. A programnak köszönhetően jelentősen javult a magyar Nagyszéksós-tó és a Román Maros ártér ökológiai egyensúlya: ez pedig összhangban van a szegedi városvezetés célkitűzéseivel, a fenntartható fejlődés megvalósításával is.
A csólyospálosi földtani feltárás volt a következő állomásunk. A Duna–Tisza közén a negyedidőszak végén, a jégkor után indult meg a szikes tavak képződése. Ezen tavak kiszáradásával, a sófelhalmozódással alakult ki a kemény karbonát-kőzet, a darázskő. Mivel a Duna-Tisza közén nem volt más építőanyag, ezért azt középkortól kezdődően ezt a kemény kőzetanyagot használták fel templomok, lakó- és melléképületek alapozásához, ásott kutak falazataként is (Kecskeméten is). Az Alföldön több helyről ismert ugyanilyen feltárás, legközelebb azonban a kis-ázsiai tavakban található hasonló. Világviszonylatban még néhány helyről, így Kalifornia, Irán, Dél-Ausztrália térségéből ismernek ilyen területeket. A csólyospálosi földtani feltárást ezért tájtörténeti, geológiai és kultúrtörténeti jelentősége miatt 1978-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
Következő megállónk, a szatymazi kunhalom azért különleges, mert a bronzkori sírhalom tetejére épült a falu temetője. Mivel mezőgazdaságilag nem bolygatták a területet, mint sok más kunhalmot, a domb őrzi az ősi növényvilág maradványait. Védett és különleges növényei pl. a macskahere, a csuklyás ibolya, a csattogó szamóca, a kunkorgó árvalányhaj, a törpe nőszirom az illatos kakukkfű. A kurgán és környéke a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része.
A kunhalomtól nem messze álltunk meg újra a Fehér-tónál Ez eredetileg az ország egyik legnagyobb természetes állapotú szikes tava volt, a régi mocsárvilág folyamatos halászati és legeltetési lehetőséget biztosított és nagyon gazdag vízi élővilágnak adott otthont. Az egyre fenyegető árvízveszély miatt XX. század elején Szeged város a tóvidék gazdasági hasznosítása mellett döntött, így alakították ki a ma kb. 2000 hektáros halastó-rendszert. Ez alapjaiban változtatta meg a szikes tó addigi arculatát is. A terület ma az ornitológusok számára kiemelkedő jelentőségű: fészkelőhelyet biztosít sok vöcsök- és réceféle, énekesmadarak, partimadár fajok, tavaszi és őszi időszakban az északon fészkelő cankó- és partfutófélék vagy az őszi vonulásban megpihenő darvak számára.
Utolsó állomásunk Szegeden a Tisza partján volt, itt a nagy az árvizekről hallhattunk fontos tényeket, magyarázatot. Az 1879-es, 1970-es és 2006-os nagy árvizek szintjét a vízmércén is megnézhettük, összehasonlítottuk azok okait, körülményeit, következményeit.
A kirándulás során a szakszerű vezetésnek köszönhetően kicsit mi is geográfus szemmel láthattuk a földrajzi képződményeket. A buszból is sok apró momentumot figyelhettünk meg a helyiek gazdálkodására, mindennapi életére vonatkozóan pl. csepegtető öntözés az aszály elleni védekezésre; termálvíz hasznosítása üvegházakban, a települések fűtésére, termálfürdőkben; kőolajkutak; a vaddohány, az akác, mint invazív fajok elterjedése és ennek hosszútávú következményei. A diákok aktívan vettek részt a programon, vezetőnk kérdéseire közösen keresték a választ, és maguk is felvetettek a látottakkal kapcsolatban kérdéseket.
Iványosi-Szabó Andrea földrajz szakos tanár
