Az elmúlt héten osztályprogram keretében a 12.c lézerharcon vett részt. A program anyagi költségét a Kalazancius bálon nyert összegből finanszíroztuk. Az ősszel megrendezésre került bálon az az osztály, ahonnan a legtöbb szülő vett részt, vagy támogatta a rendezvényt, 100.000 Ft-ban részesült, amit osztályprogramra fordíthatott. Ezúton is köszönjük a 12.c szülői közösségének ezt a lehetőséget!
Az alábbiakban Vas Gyuri írása olvasható a programról:
Amikor megtudtuk, hogy lézerharcra megy az osztály, a haverjaimmal persze nagyon megörültünk, de aztán (engem legalábbis) elfogott az aggodalom, hogy ugyan mire számíthatunk egyáltalán. Mennyire lesznek jók a fegyverek? Mennyire lesz kialakítva jól a helyszín? Meg persze az én nagy reménységem, szabad-e a közelharci fegyver? Egy kis buszozás és már jól begyakorolt zarándoklás után elértünk a helyszínre, ami inkább hasonlított elhagyatott gyárra, mint lézerharcpályára. Az egyetlen árulkodó jel a szigetelt, tiszta fehér ablakok voltak, hogy rejt ez többet is mint portengert és omló vakolatot. Amikor beértünk a fő szobába, ahol az eligazítás is történt, rögtön szemügyre vettük a „fegyvereket” amik az asztalokon sorakoztak. Ezután megtörtént a nem éppen zökkenőmentes csapatosztás, felfegyverkeztünk, felvettük a fejünkre az érzékelőt, ami mutatta, ha eltalálnak és bevetettük magunkat az arénába. A teremben annyira sötét volt, hogy egymást még úgy ahogy láttuk, de távolabb már csak a neon sarokvédők és az ellenfél fején lévő érzékelők voltak csak láthatók. Még az eligazításon elmondták, hogy ne fussunk, mert sötét van, de ez gyorsan kiment mindenki fejéből amikor pozíciót váltottunk. Mi azzal próbálkoztunk, hogy három részre váltunk, két szélső és egy középső csapat, és a középsők adták az információt a szélsőknek; merre megy az ellenfél, merre látszik tisztának a terep, ez még működött is volna, ha láttunk volna bármit. Érdekes volt megtervezni a taktikákat a szünetekben, amíg a másik két csapat játszott és ahhoz képest, hogy a mi csapatunknak nem volt túl sikeres, ezt a kiruccanást borzasztóan élveztük és nincs kizárva, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ott legyünk.
